A metrócsempe története I.

A metrócsempe mint falburkolat manapság reneszánszát éli – hazánkban is. Ennek az egyszerűnek tűnő burkolatnak nem csak esztétikai vagy műszaki jelentősége, de történelmi hagyományai is vannak.

Ezzel a cikkel szeretnénk elindítani egy nagy érdeklődésre számító cikksorozatot, ahol szeretnénk az érdeklődők számára szakszerű, de érdekes hangnemben feltárni a mertócsempe tematikájának történetét és a mai dizájnkultúrára gyakorolt fantasztikus hatását.
Mindannyian jól ismerjük a budapesti Batthyány tér HÉV állomásának országszerte egyedülálló, jellegzetes megjelenését. Ez a megálló egyediségét fényes felületű, fehér metrócsempe burkolatának köszönheti. Lehet nem is gondolná, de ezek a sokat látott falak egy, megszületése óta szinte változatlan stílusjegyet tesznek halhatatlanná: a fényes metrócsempét. Hasonlóan látványos megoldást figyelhetjük meg az 1-es metró megállóiban is. Jusson eszünkbe és valljuk büszkén: „kisföldalattink” a kontinens legelső metrója volt, melyet 1896-ban adtak át!

Kezdésként talán nem árulunk el nagyon titkot, ha megosztjuk: a látványos és egyben praktikus metrócsempék az underground világából származnak. George C. Heins és Christopher Grant La Frage tervezők alkották meg 1904-ben a hagyományosan 1:2-es arányú téglalapokat New York első metrója számára.

Fontos megjegyezni, hogy kiemelten fontos szempont volt a tervezés során, hogy a komor téglafalakra burkolt ragyogó tisztaságú csempelapok a gyér fényt is jól szórják. New York polgárainak a gázlámpákkal megvilágított megállókban a fehér metrócsempe lapok biztosították a szükséges fénymennyiséget –színes változatuk a tájékozódást segítette.

(Metrócsempe New York mai aluljárójában. A legtöbb modern állomáson mertócsempe-borítást figyelhetünk meg.)

Manapság az aluljárók világának burkolatairól nem a makulátlan tisztaságra asszociálunk. Nem mindig volt ez így! Míg mi itt, az Antik Centrumnál a burkolatok megszállottai vagyunk, a viktoriánusok lelkesedésének tárgya a higiénia volt. Ilyen értelemben az ő korukból származó csempékre jellemző, hogy nehezen piszkolódnak és könnyű őket takarítani. A századforduló New York-i lakosságának magától értetődő volt a tip-top tisztaságú tömegközlekedés.

Összességében tehát akár otthonának része, akár reggeli útjainak kísérője a méltán népszerű metrócsempe – fontos tudnia, hogy egy rendkívül komoly múltú, Amerikától Európáig évszázadok óta töretlen népszerűségnek örvendő stílusjegyet tekinthet mindennapjai részének. Meggyőződésünk, hogy egy ilyen, a megjelenést és a funkcionalitást fantasztikus könnyedséggel ötvöző csempedizájn – melynek tervezése értelmében nem mellesleg fő küldetése, hogy nap mint nap fényt sugározzon életünkbe – méltó rá, hogy behatóbban megismerjék szerteágazó történelmét!

Ennek következménye, hogy hamar divatossá vált a metrócsempe mint burkolat belterekben is: fürdőszobákban, konyhákban, hentesüzletekben – mindenféle olyan helyiségekben, amelyek esetében elengedhetetlen a tisztaság. Hagyományosan téglamintában lerakva alkalmazták, azonban többféle elrendezés is meghonosodott azóta – erről további részleteket ismerhetnek meg cikksorozatunk későbbi írásaiban.

Share this post